Milo Moiré svájci származású, szlovák és spanyol gyökerekkel rendelkező felnőttfilmes előadó és konceptuális művész, aki az erotikus filmek mellett performansz művészetéről vált ismertté, amelyben testét és meztelenségét használja kifejezőeszközként. Pályafutása során olyan figyelemfelkeltő alkotásokat hozott létre, mint a PlopEgg No. 1, amelyet 2014-ben az Art Cologne kiállításon mutatott be, ahol festékkel teli tojásokat préselt ki vaginájából vászonra, így létrehozva egy absztrakt műalkotást, amelyet később Rorschach-teszthez hasonlítottak. A The Script System No. 2 című performanszában 2014-ben az Art Basel kiállításon jelent meg meztelenül, testére festett ruhadarabok neveivel, hogy a társadalmi konvenciókat és a kognitív pszichológia szkriptelméletét vizsgálja, megkérdőjelezve a mindennapi automatizmusokat. A Mirror Box projektjében, 2016-ban Düsseldorfban, Amszterdamban és Londonban járt, ahol egy tükördobozzal takarta testét, és idegeneket invitált, hogy 30 másodpercig érintsék meg melleit vagy nemi szervét, hommage-t adva Valie Export 1968-as Touch and Tap Cinema performanszának. Milo Moiré munkássága gyakran provokatív, a művészet és a pornográfia határán mozog, amit szándékosan vállal, és olyan művészek inspirálják, mint Marina Abramović vagy Joseph Beuys. 2015-ben Párizsban letartóztatták, mert az Eiffel-torony előtt pózolt meztelenül turistákkal készített szelfikhez, Londonban pedig a Mirror Box miatt kapott bírságot. A felnőttfilmes iparban is aktív, weboldalán „cenzúrázatlan” videókat kínál megtekintésre díj ellenében, emellett szerepelt a Mad Heidi (2022) című filmben és a Ninja Warrior Switzerland (2018) műsorban. Düsseldorfban él, és a közösségi médiában, például a BestFans platformon, exkluzív tartalmakkal tartja a kapcsolatot rajongóival. Munkássága egyszerre ünnepelt és vitatott, sokan a művészi kifejezés szabadságának példájaként tekintenek rá, míg mások, például a The Guardian kritikusa, Jonathan Jones, ostobának és kétségbeesettnek tartják előadásait.